Dönts vagy döntsd? A t megmarad a felszólításban

Miért írunk ts-t?

A dönt t-jét mássalhangzó, az n előzi meg. Az ilyen t végű igék felszólító alakjában a t megmarad, és a módjel s alakban jelenik meg. Ebből lesz a dönts. A kiejtésben hallható hangkapcsolatot ezért nem érdemes önálló cs betűként leírni.

A határozott tárgyra utaló rövid felszólításban d is járul hozzá: döntsd. Ebben a szóban az ntsd betűsor mindegyik eleme szükséges. A döndsd és a döncsd alakban megváltozna a szótő, a döntsdben viszont felismerhető marad a dönt.

A tárgy mellett a vonzatot is nézd

• Dönts az időpontról még ma.
• Döntsd el az indulás pontos idejét.
• Döntsetek közösen a helyszínről.
• Döntsétek el, melyik terembe ülünk.

Dönthet valaki egy kérdésről vagy valamiben: ilyenkor nincs tárgyragos szó a mondatban. Az eldönt ezzel szemben gyakran tárgyat kap: eldönti a kérdést. A felszólítás teljes szerkezete követi ezt a különbséget.

A hogy vagy a kérdőszó után is lehet tárgyi tartalom

A „Döntsd el, melyik változatot választod” mondatban a választás tartalmát egy egész tagmondat fejti ki. Az el igekötő a felszólításban az ige után áll. Ezt különírjuk: döntsd el. A „döntsd el” tehát két szó, miközben az eldönti egy.

A „Dönts gyorsan” rövid kérésben nincs kimondott határozott tárgy. A „Döntsd el gyorsan” az előzményben már ismert kérdésre is visszautalhat. A d szükségességét ezért néha csak az előző mondattal együtt tudod megítélni.

A kijelentés alakja más

Szerkesztett mondatpár: „Te döntesz az időpontról.” – „Dönts az időpontról.” Az első megállapít valamit, a második kérést fogalmaz meg. A „Már eldöntötted?” pedig múlt idejű kérdés. Egy korrektúrában előbb a közlés célját azonosítsd, utána javítsd a betűket; a döntesz és a dönts egyaránt létező alak.