Könnyen összekeverhető szavak
Elfogult vagy elfogódott? Részrehajlás és megilletődés
Az elfogult ember ítéletét részrehajlás befolyásolja. Az elfogódott ember megilletődött, feszült vagy zavart lehet. Mai szövegben ezt a különbséget érdemes megőrizni: elfogult értékelés, elfogódott köszöntő. A régi használatban a jelentések közelebb is kerülhettek egymáshoz.
A cikk tartalma
Véleményt vagy pillanatnyi viselkedést írsz le?
Az „elfogult értékelés” azt állítja, hogy az értékelő valakinek a javára vagy kárára részrehajló. Ez a minősítés az ítélet kialakítására vonatkozik. Önmagában a beszélő halk hangjából vagy zavarából nem következik.
Az „elfogódott köszöntő” a megilletődés nyomát mutathatja. Elképzelhető például, hogy valaki nehezen kezdi el a beszédét egy számára jelentős eseményen. A mondat így a megszólalás jellegét írja le, az értékelés pártatlanságáról külön információra volna szükség.
Az állítás tárgya dönt
| Közlendő jelentés | Saját mondat | Választás |
|---|---|---|
| Részrehajló bírálat | Az értékelő minden hibát elnézett kedvenc jelöltjének; a bírálata elfogult volt. | Elfogult. |
| Megilletődött megszólalás | A díjátadó vendége elfogódott hangon mondott köszönetet. | Elfogódott. |
| Saját részrehajlás vállalása | A saját csapatommal kapcsolatban elfogult vagyok. | Elfogult. |
| A találkozás okozta zavar | Az olvasó elfogódottan köszöntötte régóta tisztelt szerzőjét. | Elfogódottan. |
Régi szövegben miért lehet más a jelentés?
A Nagyszótár az elfogódott régi jelentései között az elfogult, részrehajló használatot is dokumentálja. A Magyar értelmező kéziszótár az elfogult alatt jelöl régi, elfogódottnak megfelelő jelentést. A történeti átfedés tehát szótári adatokkal igazolható.
Ezért egy régi regény vagy levél mondatát a korszak és a környezet alapján kell értelmezni. Új beszámolóban a mai megkülönböztetés közvetlenebbül segíti az olvasót. A megilletődésre elfogódottat, a részrehajlásra elfogultat választva világosabban megmutatod az állításodat.
A rendelkezésre álló megfigyelés határa
Szemléltető jegyzet: „A vendég többször elakadt, és meghatódva köszönte meg a meghívást.” Ennek rövidítése lehet: „A vendég elfogódottan mondott köszönetet.” A példában megadott viselkedés támogatja ezt a leírást.
Az „A vendég elfogult volt” változat új állítást tenne a részrehajlásról. A nyelvi szerkesztéskor ilyen következtetést ne adj hozzá bizonyíték nélkül. Kétség esetén a megfigyelt viselkedés konkrét leírását is megtarthatod.
Lehet valaki egyszerre elfogult és elfogódott?
Képzelj el egy bírálót, aki a barátjának olyan hibákat is elnéz, amelyekért a többi pályázót lepontozza. Értékelése emiatt elfogult. Később, amikor személyes köszönetet mond a közönség előtt, megilletődik, elakad a hangja: ezt a megszólalását elfogódottnak írhatjuk le.
A két jelző így ugyanarra az emberre is vonatkozhat, eltérő szempontból. A beszámolóban jelöld, mire alapozod és mire korlátozod a minősítést: „Értékelése elfogult volt; a köszönetet elfogódott hangon mondta el.” A megilletődés önmagában továbbra sem bizonyít részrehajlást.
Gyakorlat
1. Részrehajlásról szól a mondat: Az ___ bíráló a saját csapatának kedvezett. (elfogult / elfogódott)
2. A megilletődést akarod kifejezni: ___ hangon köszönte meg a tapsot. (Elfogult / Elfogódott)
3. Bizonyítja-e egy halk, akadozó köszöntő, hogy a beszélő részrehajló?
4. Régi szövegben mindig a mai különbségtétellel kell értelmezni a két szót?
Megoldások és indoklás
1. Elfogult: a feladat kifejezetten részrehajlást nevez meg.
2. Elfogódott: a közölni kívánt jelentés megilletődés.
3. Nem. A megszólalás módja önmagában nem bizonyít részrehajlást.
4. Nem. A szótárak történeti jelentésátfedést is dokumentálnak, ezért a régi környezetet figyelembe kell venni.