Én reggel, te este: mikor hagyható el az ismétlődő ige?

A kimaradt résznek legyen felismerhető előzménye

A mondatbeli kihagyást ellipszisnek is nevezzük. Egy párhuzamos szerkezetben az ismétlődő ige gyakran elmaradhat: „Dóra a neveket ellenőrzi, Márk az időpontokat.” Az első részben megnevezett ellenőrzés a másodikra is érthető.

A rövidítés nem azt jelenti, hogy az olvasó tetszőleges cselekvést találhat ki. A „Dóra a neveket, Márk az időpontokat” mondat önmagában lehet, hogy keresést, másolást vagy javítást jelent. Ha nincs közös előzmény, írd ki az igét.

A tagmondathatár a rövidülés után is látható

Az „Én reggel indulok, te este” két szereplő két időpontját állítja párhuzamba. A második rész rövidsége miatt nem kell elhagyni a vesszőt. A teljes mondat így fejthető ki: „Én reggel indulok, te este indulsz.”

A megfelelő személyragot a saját alanyhoz kell igazítani. Az elhagyott ige kiegészítésekor tehát nem mindig másolható át betű szerint az első igealak. A te mellett indulsz, a mi mellett indulunk áll.

Négy ellenőrizhető saját példa

• A keskeny mappa a fiókba kerül, a széles a polcra.
• Zsófi a képeket rendezi, Gergő a feliratokat.
• Én két lapot viszek, ti hármat.
• Az egyik csapat hétfőn próbál, a másik kedden.

Két eltérő tevékenységet ne fedj el ugyanazzal a hiánnyal

Tegyük fel, hogy Zsófi megírja a szöveget, Gergő pedig csak ellenőrzi. A „Zsófi a szöveget írja, Gergő a számokat” rövidítésből az olvasó könnyen arra jut, hogy Gergő is ír. Az eltérő feladat miatt a második igét ki kell fejteni.

Pontos változat: „Zsófi megírja a szöveget, Gergő ellenőrzi a számokat.” Ez a bővítés tisztázza a felelősséget. Utasításban vagy feladatátadásban különösen hasznos végigpróbálni, ugyanazt az igét érti-e oda az olvasó, amelyet a szerző szeretne.