Hébe-hóba: kötőjel, hosszú é és ó

Miért kerül a tagok közé kötőjel?

A hébe-hóba ikerszó. Az AkH. a kötőjellel írt ikerszók között sorolja fel. A két rész egységes jelentést hordoz, és az alakjuk összecseng. A kötőjel köré nem teszünk szóközt, így a teljes szó vizuálisan is egyben marad.

A hosszú é és ó az alapalak része. A hibe-hóba vagy hébe-hoba forma ezért két különféle hibát jelenthet: megváltoztatott magánhangzót vagy hiányzó ékezetet. Másolás után az egész szót ellenőrizd, különösen akkor, ha a szöveg ékezet nélküli környezetből érkezett.

Milyen gyakoriságot mond el?

• Hébe-hóba előveszem a régi útinaplót.
• A két testvér hébe-hóba levélben is beszámol a hírekről.
• Hébe-hóba egy-egy régebbi kézirat is előkerül.
• A csengő hébe-hóba akkor is megszólalt, amikor senki sem állt az ajtónál.

A hébe-hóba a ritka előfordulást hangsúlyozza. Nem ad pontos időközt, ezért nem következik belőle, hogy valami hetente, havonta vagy évente történik. Személyes beszámolóban ez elegendő lehet; egy munkarendhez vagy határidős feladathoz már pontosabb megjelölés kell.

Hangulat és ellenőrizhető adat

A „Hébe-hóba kapunk ilyen kérdést” közvetlen, közelítő megfogalmazás. Ha rendelkezésre áll számlálás, az „A megvizsgált hónapban három ilyen kérdést kaptunk” pontosabb beszámoló lehet. A példában szereplő három szemléltető szám; valós kimutatást csak saját adatból írj.

A ritkán, időnként és hébe-hóba nem feltétlenül azonos hangsúlyú minden szövegben. Egy szerzői mondatban a választott szó hangulata is jelentést adhat. A helyesírás javítása ezért ne váljon automatikus stíluscserévé: a szabályosan írt hébe-hóba maradhat, ha illik a közléshez.

Egy gyakorisági mondat javítása

Szerkesztett hibás változat: „Hébe hóba előkerül egy régi fénykép.” Javítva: „Hébe-hóba előkerül egy régi fénykép.” Itt egyetlen kötőjel behelyezése megoldja a hibát. Ha a mondatból pontos időközt kell megtudni, azt további információval kell kiegészíteni; a helyes kötőjel nem pótolja a hiányzó adatot.