Tanulás és szövegellenőrzés
Magyarázat az idézetben: hol végződik az eredeti szöveg?
Az idézetbe tett magyarázatot világosan különítsd el az eredeti szavaktól. Erre gyakran szögletes zárójelet alkalmaznak. Még egyszerűbb lehet a szükséges hátteret az idézet előtti mondatban megadni. A kiegészítés nem adhat hozzá bizonyítatlan állítást.
A cikk tartalma
Egy névmás értelmezése
Saját forrásmondat: „Ő küldi el a végleges lapot.” Ha az előzményből bizonyosan tudjuk, hogy Éváról van szó, szerkesztői kiegészítéssel így jelenhet meg: „Ő [Éva] küldi el a végleges lapot.” A zárójel jelzi, hogy a név magyarázatként került a részletbe.
Sokszor gördülékenyebb a felvezetés: „Éva feladatáról ezt mondta: »Ő küldi el a végleges lapot.«” Ekkor az idézet változatlan marad, a háttér külön mondatrészben szerepel. A beágyazott idézőjelek megjelenítését a teljes szöveghez kell igazítani.
A kiegészítés határa
Az „Ő [a késésért felelős Éva] küldi el…” változat már értékelő állítást tesz hozzá. Ha ezt a forrás nem igazolja, a zárójel használata sem teszi elfogadhatóvá. A jelölés a beavatkozás tényét mutatja, az igazságát nem bizonyítja.
Hosszabb magyarázatot célszerű külön mondatban közölni. Így az olvasó látja, mely szavak tartoznak az idézett személyhez, és melyek a szerkesztőhöz. A példák itt szerkesztettek; valódi idézetnél az eredeti forrást és az alkalmazott idézési rendet is ellenőrizd.