Különírás és egybeírás
Nyilvántart és nyilvántartás: egybeírás és szórend
A nyilvántart és a nyilvántartás egybeírandó, rövid i-vel és hosszú á-val. Ha megváltozik a sorrend vagy más szó kerül a részek közé, különírjuk őket: „Tartsa nyilván!” „Nyilván kell tartani.”
A cikk tartalma
Egy szóban az adat rögzítését nevezi meg
„A könyvtár nyilvántartja a kölcsönzéseket.” Az igében a nyilván- rész közvetlenül az ige előtt áll, ezért egybeírjuk vele. A szó elején rövid i van; a „nyílvántart” hosszú í-je hibás.
A „nyilvántartás” főnév szintén egy szó. „Frissítették a nyilvántartást.” Ebben az alakban a nyilván- á-ja mellett az -ás á-ja is hosszú. A szó két részét kötőjellel sem választjuk el.
Tartsa nyilván és nyilván kell tartani
„Tartsa nyilván a kölcsönzött könyveket!” Az ige után álló „nyilván” külön szó. „A könyveket nyilván kell tartani.” Itt a „kell” ékelődik a két rész közé, ezért három külön szót írunk.
Az egybeírás ellenőrzéséhez a teljes állítmányt keresd meg. A „nyilvántartani” egy szó, de a „nyilván tudja tartani” több szóból áll. Az utóbbiban a „nyilván” a „tartani” részhez kapcsolódik, nem a közvetlenül utána álló „tudja” igéhez.
A nyilván önálló szó is lehet
„Nyilván más időpontot választott.” Ebben a mondatban a „nyilván” következtetést fejez ki, nem a „nyilvántart” része. A szó előfordulása ezért önmagában nem indít automatikus egybeírást a következő igével.
Szerkesztéskor különítsd el a rögzítés tényét a következtetéstől. „Nyilvántartjuk a jelentkezést” adatkezelési műveletet ír le. „Nyilván megérkezett a jelentkezés” a beszélő következtetése. A két közlés nem cserélhető fel tartalmi változás nélkül.