Örökbe fogad, de örökbefogadás: eltérő szóhatár

Az igei kapcsolat szóköze

Az örökbe a fogad igéhez kapcsolódó ragos elem. Az „örökbe fogad” szótári értelmű állandó kapcsolat, de az igei alak két szóból áll. A fogad ragozásakor a szóköz változatlanul megmarad: örökbe fogadok, örökbe fogadott, örökbe fogadnának.

A többes szám vagy a múlt idő önmagában nem teszi egybeírttá a szerkezetet. Egy levél vagy hirdetés javításakor ezért először azt nézd meg, hogy a fogad éppen ragozott ige-e. A szó végén megjelenő személyragot vagy időjelet a teljes mondat alapján ismerheted fel.

A főnév önálló szótári alak

• A család örökbe fogadott egy kutyát a menhelyről.
• A pár az örökbefogadásról olvasott.
• Szeretnénk örökbe fogadni egy idősebb macskát.
• Az örökbefogadást hosszú beszélgetés előzte meg.

Az örökbefogadás egybeírt főnév. Az igei kapcsolatból keletkezett alaknál a kialakult íráshagyományt kell követni. Ez nem általános engedély minden -ás, -és végű szerkezet összeírására: az egyes főneveket szükség esetén külön ellenőrizzük.

Átírás főnévből igés mondattá

Az „A kutya örökbefogadását tervezzük” mondatban főnév áll tárgyraggal. Egy természetes igés változat: „Azt tervezzük, hogy örökbe fogadjuk a kutyát.” Az átíráskor a szóköz is megváltozik, a cselekvő és a tervezett esemény azonban megmarad.

A fordított átírásnál is ezt vizsgáld: „Örökbe fogadták a kutyát” → „Megtörtént a kutya örökbefogadása.” Az utóbbi változat háttérbe helyezi a cselekvőket. A két mondat információs hangsúlya ezért különbözhet, még ha ugyanarra az eseményre utalnak is.

Nyelvi szabály, pontos tárgymegjelölés

A példa lehet családi vagy állatvédelmi szöveg része; a cikk az írásmódot mutatja be. A fogalom adott szakterületi feltételeit ebből a szóhatárból nem lehet megállapítani. Ha félreérthető, miről van szó, nevezd meg az érintettet: például kutya örökbefogadása. A nyelvi pontosságot a szóköz és az egyértelmű megnevezés együtt segíti.