Gyakran elírt szavak
Szkennel és szkenner: magyar írásmód két n-nel
A szkennel és a szkenner magyar szóalak két n-nel írandó. A szkenner az eszköz, a szkennel a művelet neveként használt ige. Az igekötős alak beszkennel; felszólításban például: „Szkenneld be a lapot!”
A cikk tartalma
Az eszköz és a művelet eltérő szó
„A szkenner az asztalon áll.” Ebben a mondatban az eszközt nevezzük meg. „Anna egy lapot szkennel.” Itt a cselekvés szerepel. A két szó eleje azonos, a végük különbözik: -nner, illetve -nnel.
Magyar folyó szövegben használhatod a „szkenner” és „szkennel” alakot. Egy szó szerint idézett idegen nyelvű felirat vagy terméknév eredeti betűzését viszont nem kell automatikusan magyarítani. Előbb tisztázd, közszót vagy pontos feliratot másolsz-e.
Beszkennel, de szkenneld be
„Beszkennelem a lapot.” A közvetlenül az ige elé tett „be” egybeíródik. „Szkenneld be a lapot!” A felszólításban az ige mögött áll, ezért külön szó. A „szkenneldbe” alak hibás.
A „be kell szkennelni” szerkezetben a „kell” elválasztja az igekötőt a hozzá tartozó igétől. Mindhárom szót különírjuk. A két n a „szkennelni” alakban is megmarad.
A beolvasás nem azonos az elküldéssel
„Beszkenneltem a lapot.” Ez a beolvasásról állít valamit. „Elküldtem a fájlt.” Ez további művelet. Egy ügyintézési leírásban a két lépést érdemes külön mondatban megadni, ha mindkettő szükséges.
Saját minta: „Szkenneld be a lapot, ellenőrizd az olvashatóságát, majd csatold a válaszhoz!” Az olvasó így három elkülönülő teendőt kap. A címzettet és az elfogadott fájlformátumot a tényleges eljáráshoz kell igazítani.