Teljes vagy egész? Terjedelem, hiány és számjelentés

A hiánytalan összetétel és az olvasás terjedelme

A teljes névsorban minden olyan név szerepel, amelynek a meghatározott körből benne kell lennie. Az „elolvastam az egész névsort” azt közli, hogy a rendelkezésre álló listát elejétől végéig átnéztem. Az utóbbi mondat még nem bizonyítja, hogy a listán minden szükséges név rajta volt.

A teljes lista értelmezéséhez a kört is ismerni kell: az összes jelentkezőről, az elfogadottakról vagy az adott napi résztvevőkről van-e szó? A hiánytalanság mindig valamilyen meghatározott egészhez képest ellenőrizhető.

Sok mondatban mindkét jelző természetes

• Az egész könyvet elolvasta az utazás alatt.
• A teljes készletből egyetlen darab sem hiányzott.
• Végigolvastam az egész, egyelőre hiányos névsort.
• Az egész napot a műhelyben töltötte.

A teljes szöveg és az egész szöveg ugyanarra a dokumentumra is utalhat. Ilyenkor a választásban a hangsúly és a szöveg ritmusa is szerepet kaphat. Egyik változatot sem kell pusztán a másik létezése miatt kijavítani.

A rögzült kapcsolat korlátozza a cserét

Az egész szám matematikai megnevezés; a teljes szám nem ugyanezt a fogalmat nevezi meg. Az egész kicsi kapcsolatban az egész fokozó, határozói szerepű lehet. Ezt nem alakíthatjuk egyszerű szócserével teljes kicsivé.

A teljes sebességgel és az egész erejével szintén bevett kapcsolatok. A cserélhetőséget ezért a teljes kifejezésen vizsgáld. A két címszó hasonlósága önmagában nem tesz minden előfordulást azonos jelentésűvé.

Két külön ellenőrzés egy dokumentumnál

Ha azt kéred, hogy valaki olvassa el az egész mellékletet, az olvasás terjedelmét jelölöd ki. Ha azt kéred, ellenőrizze a melléklet teljességét, a hiányokat kell keresnie. A két feladat összekapcsolható: „Olvasd végig a mellékletet, és az átadási lista alapján ellenőrizd, hogy minden felsorolt irat szerepel-e benne.” A konkrét ellenőrzési alap teszi elvégezhetővé a második feladatot.