Különírás és egybeírás
Tetten ér és tettenérés: az ige és a főnév szóhatára
Helyesen: tetten ér, tetten érte, tetten érték; főnévként: tettenérés. Az igei szerkezetben két szó marad, a cselekvést megnevező főnév szótári alakja egybeírt. A különbséget teljes mondatpárral könnyebb megjegyezni.
A cikk tartalma
Ige és főnév ugyanarról az eseményről
Saját, hétköznapi példa: „A testvérem tetten ért, amikor titokban a süteményt kóstoltam.” „A tettenérés után bevallottam a kóstolást.” Az első mondatban az ige elmondja, ki észlelte a cselekvést. A másodikban a főnév az eseményt nevezi meg.
Az írásmód nem változik attól, hogy múlt időben használjuk: tetten ért. Ha a teljes szerkezetből főnevet képezünk, a tettenérés alakot használjuk. Ezt ne általánosítsd minden különírt ige és -ás, -és végű főnév kapcsolatára; más alakok külön maradhatnak.
A szóhasználat erősségére is figyelj
A tetten ér közvetlen észlelést sugall a cselekvés közben. A „Később megtaláltam az üres tányért” más bizonyíték: ebből még nem következik, hogy láttam, ki evett. Ha csak utólagos jelet ismersz, ezt írd le.
A cikk nyelvi és helyesírási példát ad, nem egy jogi fogalom alkalmazási feltételeit tárgyalja. Beszámolóban a megfigyelést különítsd el a következtetéstől. Így az írásmód javítása mellett az állítás pontosságát is megőrzöd.