Gyakran elírt szavak
Véd, védj, védd: a d és a j a kérésben
A védj alak megőrzi a véd tő d-jét és a felszólító mód j-jét. A védd rövid, határozott ragozású felszólítás két d-vel írandó: „Védd meg a kaput!” Mindkét alakban hosszú é áll.
A cikk tartalma
A d betű egyik felszólításból sem tűnik el
A védj szóban dj áll egymás mellett. Az írás megőrzi a két szóelem betűjét akkor is, ha a kiejtésben a hangok hatnak egymásra. A véggy és a végy átírás ezért ebben a jelentésben nem megfelelő. A végy másik ige, a vesz választékos felszólító alakja lehet.
A rövid védd alakban a tővégi d mellé a személyrag d-je kapcsolódik. Ugyanez a kettőzés marad a „védd meg” kérésben is; a meg külön áll mögötte. A véd szó hosszú é-je a védj és a védd alakban is változatlan.
A kérésből derüljön ki, mit védünk
- Védd meg a rajzot a nedvességtől!
- Védj meg egy kis növényt a széltől!
- A kapus jól védett az első félidőben.
- A kartonlap védte a képet a portól.
A „Védj egy félidőt!” a sporthelyzetben a kapusi feladat ellátását kéri egy időszakra. A „Védd a kaput!” egy megnevezett tárgyhoz igazodó alak. Az ige szóvége a mondat szerkezetéhez tartozik, ezért a két változatot ne egymástól elszigetelt betűsorként válaszd ki.
Védett: a két t helyét is ellenőrizd
A védett alak egy d-t és két t-t tartalmaz. Az „A kapus védett” mondatban múlt idejű ige. A „védett helyen álló rajz” szerkezetben tulajdonságot fejez ki. A betűzés azonos lehet, a mondatbeli szerephez a környezetet kell elolvasni.
Szerkesztett hibás szöveg: „Véd meg a kaput! A társad tegnap ügyesen védet.” Javítva: „Védd meg a kaput! A társad tegnap ügyesen védett.” Az első szóban d-t, a második mondat igéjében t-t pótoltunk. A kérést és a múltbeli állítást külön kezeltük.