Hogyan írj jellemzést? Tulajdonságok, jelentésárnyalatok és példamondatok

Jellemzés írásakor könnyű összegyűjteni tíz melléknevet, majd egymás mögé tenni őket. „Kedves, okos, szorgalmas, barátságos.” Az olvasó ebből még alig tudja elképzelni a szereplőt. Akkor válik követhetővé a leírásod, ha egy-egy tulajdonsághoz viselkedést, döntést vagy megszólalást kapcsolsz.

Érdemes ezért a példákkal kezdened: mit tett a szereplő, milyen helyzetben, és mi következett belőle? Ezután válassz olyan szót, amely pontosan kifejezi a megfigyelésedet. A cikkben két kitalált diák, Kata és Marci közös feladatából építünk fel teljes jellemzést. A jelenetek saját szemléltető példák.

Mit kell megmutatnia a jellemzésnek?

A jellemzésben bemutathatod a szereplő körülményeit, külsejét, viselkedését, kapcsolatait és változásait. A feladatkiírás vagy az elemzett mű dönti el, melyikre van szükség. Egy barát bemutatása, egy regényszereplő elemzése és egy saját történet alakjának megalkotása eltérő terjedelmet és nézőpontot kívánhat.

Az ELTE irodalomtudományi tananyagának a figuráról szóló része megkülönbözteti a közvetlen és a közvetett jellemzést. Az előbbiben megnevezheted a tulajdonságot. Az utóbbiban a szöveg részleteiből következtet az olvasó. Ezt saját fogalmazásodban is összekapcsolhatod: állítasz valamit a szereplőről, majd megmutatod azt a jelenetet, amely indokolja.

A „Kata gondos” közvetlen állítás. A „Kata leadás előtt a címjegyzéket minden könyv borítójával összevetette” konkrét cselekvést mutat. A második mondat segít megérteni, mire gondolsz a gondos szóval. Egy rövid jellemzésben is legyen ilyen kapcsolat az értékelés és a példa között.

Kata: előbb nézzük meg, mit tett

A kitalált iskola olvasódélutánján az osztály könyvcserét szervez. Kata vállalja a leadott könyvek jegyzékét. Hétfőn minden cím mellé felírja a tulajdonos nevét. Szerdán észreveszi, hogy egy kötet kétszer szerepel a táblázatban. Visszanézi a beérkezési listát, majd szól a többieknek, hogy javította az eltérést.

A pénteki előkészületen keveset beszél. Amikor egy új résztvevő megkérdezi, hová teheti a könyveit, Kata megmutatja a még szabad helyet, és megkérdezi, szeretne-e segíteni a rendezésben. A megbeszélés végén Marci nagyobb betűket javasol a kategóriákat jelölő lapokra. Kata először megfelelőnek tartja az eredeti méretet, aztán a terem végéből is megnézi, és átírja a lapokat.

Ezekből több megállapítást is megfogalmazhatsz, eltérő bizonyossággal. A saját szövegedben tartsd láthatóan a kapcsolatot a történés és a következtetés között.

A „keveset beszél” megfigyelésből önmagában ne vond le, hogy félénk vagy barátságtalan. A jelenetben megszólít egy új résztvevőt, kérdez, és együttműködik Marcival. A csendes vagy visszafogott jelző ehhez a helyzethez közelebb állhat. Azt is hozzáteheted, hogy a közös egyeztetésen viselkedik így.

Marci: a lelkesedés mellé részletek is kellenek

Marci ugyanazon a könyvcserén a meghívó elkészítését vállalja. A közös beszélgetés elején három programötletet vet fel, és azonnal elkészít egy mintát a meghívóhoz. Mielőtt továbbküldené, Kata észreveszi, hogy azon a tavalyi kezdési időpont maradt. Marci kijavítja, és megkéri Katát, hogy olvassa át a teljes szöveget is.

A pénteki rendezéskor Marci több társát megszólítja, feladatot ajánl nekik, és a kész asztalok mellé igazítja a székeket. A feliratok betűméretéről határozott véleménye van: szerinte a terem végéből is olvashatónak kell lenniük. Amikor Kata ezt kipróbálja, Marci segít az új lapok megírásában. A program elején a közönség elé áll, és röviden elmondja, hogyan működik a csere.

A jelenet alapján a kezdeményező jó választás lehet: Marci ötleteket mond, és hozzáfog a feladathoz. A közvetlen szót az támaszthatja alá, hogy több társát megszólítja. A régi időpont átvétele a meghívó ellenőrzésének hiányosságát mutatja. Ha rögtön „megbízhatatlannak” nevezed, a teljes szereplőt minősíted egyetlen javított hiba alapján.

A szöveg így pontosabb: „Gyorsan elkészíti az első változatot, az adatok ellenőrzéséhez azonban segítséget kér.” Ebben együtt szerepel a kezdeményezés és a feladat egy nehezebb része. Az olvasó azt is látja, hogy Marci reagál az észrevételre.

Két kidolgozott jellemzés ugyanabból a helyzetből

A megfigyelésekből most két összefüggő szöveget készítünk. Mindkettő ugyanarra a közös munkára korlátozza a következtetéseit. Így összehasonlíthatók, és egyik sem állít többet annál, amit a jelenetek megmutattak.

Kata jellemzése

Kata az osztály könyvcseréjének szervezésekor a nyilvántartás elkészítését vállalja. Gondosan dolgozik: a címekhez felírja a tulajdonosok nevét, és amikor egy kötetet kétszer talál meg a táblázatban, ellenőrzi a beérkezési listát. A javítást a többieknek is jelzi, így a közös munka átlátható marad.

Az egyeztetéseken visszafogottan szól hozzá, a feladatok közben viszont figyelmesen fordul a társai felé. Az új résztvevőnek megmutatja a szabad helyet, és bevonja a rendezésbe. Marci észrevételét a feliratokról ellenőrzi: a terem végéből is megnézi a lapokat, majd nagyobb betűkkel újraírja őket. Ebben a munkában a pontosság és az együttműködés egyaránt jellemzi. Véleményét képes módosítani, amikor a helyszíni próba indokolja.

Marci jellemzése

Marci a könyvcsere előkészítésében kezdeményező szerepet vállal. Több programötletet vet fel, és rögtön elkészíti a meghívó első változatát. Az adatok ellenőrzésére kezdetben kevesebb figyelmet fordít: a szövegben bennmarad a tavalyi kezdési időpont. Amikor Kata jelzi a hibát, kijavítja, majd a teljes szöveg átolvasásához is segítséget kér.

A közös rendezéskor könnyen megszólítja a társait, és szívesen áll a résztvevők elé. A feliratok olvashatóságáról határozott elképzelése van, amelyet a terem méretével indokol. Az új lapok elkészítésében maga is részt vesz. Ebben a feladatban a lendületes kezdés és a közvetlen kapcsolatteremtés jellemzi; a pontos véglegesítéshez mások észrevételeit is felhasználja.

Figyeld meg a két szöveg szerkezetét. Az első mondat elhelyezi a szereplőt a helyzetben. Ezután a tulajdonság és a példa egymáshoz kapcsolódik. A végén a közös munkára vonatkozó összkép alakul ki. Ehhez nincs szükség a szereplő teljes életének kitalálására.

A jelző értékelést is közvetít

A rokon értelmű szavak között a jellemzésnél különösen sokat számít az értékelő árnyalat. A kitartó és a makacs egyaránt kapcsolódhat ahhoz, hogy valaki ragaszkodik egy elképzeléshez. Más megítélést fejezhet ki azonban, ha érveket mérlegelve folytatja a munkát, vagy minden észrevételt vizsgálat nélkül elutasít. A konkrét jelenet és a fogalmazás nézőpontja együtt számít.

A mi példánkban Kata elmegy a terem végébe, és újragondolja a betűméretet. Ha változtatás nélkül „makacsnak” neveznéd, nehéz volna megmutatni, mely cselekedete támasztja alá ezt. Marci határozottsága abból látszik, hogy megfogalmazza az álláspontját és megindokolja. A jelenetben nem írunk le fenyegetést vagy mások döntésének kikényszerítését, ezért az erőszakos jelző további, itt hiányzó bizonyítékot igényelne.

A csendes a beszéd mennyiségére vagy hangerejére vonatkozó leírás is lehet. A félénk már más értelmezést ad a viselkedésnek. A közvetlen pedig önmagában nem jelenti, hogy valaki minden közösségi helyzetben jól érzi magát. Válaszd azt a szót, amelyhez a szövegben valóban tudsz példát rendelni.

A NarrativITI szereplőről szóló szócikke az indirekt jellemzés eszközei között tárgyalja a cselekvést, a tárgyi környezetet és a nyelvhasználatot. A gyakorlati tanulság az, hogy a beszédmódot és a viselkedést együtt is bemutathatod. Például a „Marci segít az új lapok megírásában” részlet tovább pontosítja a határozott megszólalásáról kialakuló képet.

Így építsd fel a saját szöveged

Először olvasd el a feladatot. Ha egy regény szereplőjéről írsz, gyűjts a műből jeleneteket és pontos szöveghelyeket. Saját történetnél te alkotod a jeleneteket, de a szereplő döntései legyenek érthetők az általad leírt helyzetben. Valós személy bemutatásakor maradj az ismert eseményeknél, és a saját értékelésedet vállald saját nézőpontként.

1. Helyezd el a szereplőt. Ki ő, milyen kapcsolatban áll a történettel vagy veled, és melyik helyzetét mutatod be?
2. Válassz néhány lényeges vonást. Azokkal foglalkozz, amelyekhez konkrét példád van és a feladat szempontjából számítanak.
3. Kapcsold össze az állítást a jelenettel. Írd le, mit tett vagy mondott a szereplő, és abból hogyan következik a megállapításod.
4. Mutasd meg a különbséget vagy a változást. Másként viselkedik-e két helyzetben? Módosít-e egy döntést? Ezt csak a szövegben megadott részletekből vezesd le.
5. Zárj a vizsgált helyzethez illő összképpel. Az értékelésed maradjon arányban azzal, amit bemutattál.

A külső leírást akkor részletezd, ha a feladat kéri, vagy segíti az elképzelést. A hajszínhez, testalkathoz és ruhamérethez ne rendelj automatikusan belső tulajdonságot. A rendetlen asztal lehet pillanatnyi munkafolyamat eredménye is; ha egy tárgyból jellemző szokásra következtetsz, mutasd meg a kapcsolatot.

Javítás egy túl általános jellemzésen

Nézzünk egy gyenge változatot: „Marci mindig figyelmetlen, de nagyon jó ember. Nagyon ügyes és nagyon kedves. Mindenki szereti.” A szövegben több általános minősítés szerepel, a mindig és a mindenki állításához pedig nincs elég adatunk.

A jelenetekre támaszkodó változat így hangozhat: „Marci gyorsan elkészíti a meghívó első változatát, de a kezdési időpontot csak Kata észrevétele után javítja. Elfogadja a segítséget, és a rendezésből is kiveszi a részét: székeket igazít az asztalok mellé, majd segít a feliratok újraírásában.” A javításból kiderül, miben hibázik és hogyan vesz részt a közös munkában. Az olvasó ellenőrizheti a megállapításodat.

Mielőtt beadod vagy közzéteszed a jellemzést, keresd meg benne a legerősebb jelzőt. Mutass rá arra a mondatra, amely alátámasztja. Ha ilyen nincs, pontosítsd a jelzőt, vagy egészítsd ki a szöveget valóban ismert példával. A jellemzés ettől lesz meggyőző és a szereplőhöz méltányos.