Vesszők és érthető mondatok
Adatik és kéretik: létezik-e magyar szenvedő ige?
A magyarban léteznek hagyományos szenvedő igealakok: például adatik, kéretik, kihirdettetik. A -tatik, -tetik, illetve -atik, -etik képzős formák ma főként rögzült fordulatokban és sajátos stílusú szövegekben fordulnak elő. Egy régi vagy ünnepélyes mondatban ezért felismerhetők és értelmezhetők.
A cikk tartalma
Mit emel ki a szenvedő alak?
Az „A közlemény kihirdettetik” mondat a közleményt állítja előtérbe. Azt tudjuk meg, hogy a kihirdetés megtörténik; a végrehajtó személyét a mondat nem nevezi meg. A „Kihirdetik a közleményt” a mai tájékoztató szövegben közvetlenebb megfogalmazás ugyanarra a közlésre.
A nyelvtani szenvedő megnevezés itt nem jelent fájdalmat vagy kellemetlenséget. A mondatbeli viszonyra utal: az alanyként megnevezett dologgal történik valami. Egy kedvező esemény, például lehetőség megadása is kifejezhető ilyen alakkal.
A megszokott fordulatok segítik a felismerést
A megadatik szóval olyan lehetőségről beszélhetünk, amely valakinek jut: „Ritkán adatik ilyen nyugodt alkalom a beszélgetésre.” A kéretik egy felszólító jellegű közlés része lehet: „Csend kéretik!” A két mondat hangulata különbözik, a hagyományos képzés nyoma mégis felismerhető bennük.
Az adatik, engedtetik és megnézetik alakok a nyelvtani leírásban szenvedő képzés példái. A ma használatos formákat érdemes szóként és fordulatként megismerni. Abból, hogy a képzési lehetőség leírható, nem következik, hogy minden igéből létrehozott új alak természetesen hangzik egy hétköznapi levélben.
A műveltetés más cselekvési viszony
Az „A vezető leíratja a szöveget a munkatárssal” műveltető közlés: megnevezi, ki végezteti a leírást. Az „A szöveg leíratik” szenvedő alakja a szöveget teszi alannyá. A két szerkezetben eltérő szerepet kap az, amiről a mondat szól.
Az -at, -et, -tat, -tet műveltető képző és a szenvedő alakok hasonló betűsora könnyen összekeverhető. Az elemzéshez kérdezd meg: ki intézkedik, ki végzi a cselekvést, és melyik résztvevőt nevezi meg a nyelvtani alany?
Átfogalmazáskor őrizd meg az ismert adatokat
Egy régi irat „a kérelem elfogadtatik” mondatát mai olvasónak magyarázhatod úgy, hogy „elfogadják a kérelmet”. Ha a forrás külön megnevezi a döntéshozót, őt is beleírhatod: „A bizottság elfogadja a kérelmet.” A bizottságot csak akkor szabad hozzátenni, ha valóban szerepel az adat.
Idézetben az eredeti igealak megőrzése indokolt lehet. Saját útmutatóban a rövidebb cselekvő mondat többnyire könnyebben követhető. A cél a szöveghelyzetnek megfelelő fogalmazás és a cselekvési viszony pontos megértése.