Gyakran elírt szavak
Bocsánat, bocsát, bocsáss meg: az á és az ss helye
A bocsánat és a bocsát hosszú á-val írandó. A bocsát felszólító alakjában ss áll: bocsáss, bocsásson. A „Bocsáss meg!” kérésben a meg külön szó. A „megbocsát” kijelentő alakban az igekötő közvetlenül az ige előtt áll.
A cikk tartalma
A szó belseji á hosszú
„Bocsánatot kérek a késésért.” A „bocsánat” második magánhangzója á, a szó végi szótagban a áll. A „bocsanat” ékezet nélküli változatot folyó magyar szövegben javítani kell.
A „megbocsát” igében is hosszú á szerepel. „A barátom megbocsátotta a figyelmetlenséget.” Ez már az elfogadásról állít valamit. A „bocsánatot kértem” csak a kérés megtörténtét nevezi meg.
Bocsáss: a felszólítás alakja változik
A „bocsát” igéből „bocsáss” felszólító alak lesz. „Bocsáss meg a késésért!” Magázva: „Bocsásson meg a késésért!” Az á megmarad, a szó végének átalakulását pedig ss-sel jelöljük.
A „bocsájts” alakot nem ezzel a betűsorral kell összekeverni: az a „bocsájt” változathoz kapcsolódik. A nyelvi tanácsadás mindkét kiinduló alakhoz illő felszólítást elfogad. A jelen cikk a „bocsát – bocsáss” párt gyakoroltatja.
A kérés után ne állíts biztos megbocsátást
A „Bocsánatot kértem” és a „Megbocsátottak” két külön eseményt jelöl. Egy levél szerkesztésekor az elsőt nem lehet pusztán gördülékenység miatt a másodikra cserélni. A címzett reakciója külön tény.
Saját, rövid minta: „Bocsánatot kérek a hibás mellékletért. A javított fájlt csatoltam.” A második mondatot csak valóban csatolt fájlnál használd. A pontos kérés és a tényleges intézkedés együtt ad használható tájékoztatást.