De, azonban, viszont: hová kerül a vessző?

Keresd meg a két közlést

A „Megérkezett a csomag, de a számla hiányzik” mondat két állítása külön is megfogalmazható: a csomag megérkezett; a számla hiányzik. A de az ellentétet teszi láthatóvá, az előtte álló vessző pedig a két tagmondat határát jelöli. A kötőszó után közvetlenül nincs további vessző.

Az „Olcsó, de kényelmetlen széket választottunk” mondatban a két jelzőt kapcsoljuk össze. Itt egyetlen választásról beszélünk, mégis szükséges a vessző a de előtt. Ezért a döntéshez kevés megszámolni a ragozott igéket: az ellentétes mondatrészek között is van írásjel.

Az azonban és a viszont elmozdulhat

• Éva már végzett, de Péter még dolgozik.
• Éva már végzett, Péter azonban még dolgozik.
• Éva már végzett, Péter viszont még dolgozik.

Mindhárom változat ugyanazt az alaphelyzetet mutatja: két ember eltérő állapotban tart a munkával. A második és a harmadik mondatban az ellentétet jelző szó az új tagmondat alanya után áll. A vessző ilyenkor a Péter elé kerül.

A „Péter, azonban, még dolgozik” tagolás indokolatlan közbevetéssé tenné a kötőszót. A szótárból kiválasztott kötőszóhoz ezért ne rendelj automatikusan kétoldali írásjelet. A teljes második tagmondatot olvasd el.

A második tagmondat hiányos is lehet

A „Nóra a rövid változatot kéri, Ádám viszont a részleteset” mondatban a második kéri nincs kiírva. A hiányzó ige visszaállítható, a két különböző igény így is világos. A vessző a Nóra és Ádám igényét elválasztó határon marad.

Ha a mondatot a „Nóra rövid, de részletes választ kér” változatra írod át, már egyetlen válasz két tulajdonságáról beszélsz. A vessző mindkét szerkezetben helyes, a jelentésük viszont különbözik. Javítás közben ezt a tartalmi eltérést is őrizd meg.

Mondatkezdés és nyomósító de

A de új mondat elején is kapcsolódhat az előző közléshez: „Az első időpont már betelt. De a délutáni alkalomra még jelentkezhetsz.” A nagybetű a mondatkezdésből következik; a de mögött itt sincs automatikus vessző. A két mondatra bontás szerkesztési döntés.

Más szerepű a szó a „De jó, hogy eljöttél!” felkiáltásban. Itt a de nyomósít, és szorosan kapcsolódik a jó szóhoz. Nem választunk el vele két ellentétes elemet. A vessző a hogy előtt áll, ahol az új tagmondat kezdődik.

Rövid válaszban a de egy tagadást is cáfolhat

Nem érkezett meg a csomag? – De, megérkezett. A válasz eleji de itt a tagadó kérdésre felel: azt közli, hogy a csomag igenis megérkezett. A kéziszótár külön használatként adja meg a dehogynem értelmű rövid választ.

Ez eltér a De jó, hogy megérkezett! felkiáltástól. Abban a de a jó nyomatékosításához kapcsolódik, ezért nem választjuk el tőle vesszővel. Ha egy párbeszédben minden mondatkezdő de után ugyanazt az írásjelet alkalmazod, ezt a két szerepet összekevered.

Azon is segít a megkülönböztetés, hogy világos választ írj egy tagadó kérdésre. A rövid De. helyett a De, megérkezett. az állított eseményt is megismétli.

Javítsd a három mondatot

1. A rajz elkészült de a méretezés hiányzik. 2. Én a keddit választom te azonban a szerdait. 3. De, jó ez a puha párna! Minden esetben mondd meg, mit választ el a vessző, vagy miért fölösleges.

Megoldás a szerkezetből

1. A rajz elkészült, de a méretezés hiányzik. Két tagmondatot kapcsolunk össze. 2. Én a keddit választom, te azonban a szerdait. A második tagmondat a te névmásnál kezdődik; a választod ige elmaradhat. 3. De jó ez a puha párna! A nyomósító de után nincs vessző.

A végső átolvasáskor egyenként nevezd meg az ellentét két oldalát. Ha ehhez a kötőszó elé más szavakat is vissza kell venned, a tagmondathatár valószínűleg korábban van, mint maga a kötőszó.