Félárú és teljes árú: eltérő szóhatár, hosszú ú

A jegy árát jellemző alak

Egy belépőről szóló tájékoztatóban a félárú jegy azt jelöli, hogy a jegy a teljes ár felébe kerül. A félárú szót egybeírjuk. A teljes árú jegy kapcsolatban viszont megmarad a szóköz a teljes és az árú között. Az egymás mellé rendezett két jegytípus ettől szabályos: teljes árú és félárú jegy.

A két megnevezést ne alakítsd azonos írásképűvé pusztán az árlista egységessége kedvéért. A teljesárú összevonása és a fél árú szétválasztása egyaránt elrontaná az itt szükséges szóalakot.

Árú vagy áru?

Az árú valaminek az árára utaló melléknévi elem. A hosszú ú megmarad a magas árú vagy kedvező árú kapcsolatban is. Az áru ezzel szemben a forgalmazott dolgot nevezi meg. Az „Olcsó árut keresek” mondatban magát a terméket jelöli, ezért rövid u-val írjuk.

Egy elképzelt árlista javítása

Szerkesztési példa: „Teljesárú jegy: 2400 Ft. Féláru jegy: 1200 Ft.” Javítva: „Teljes árú jegy: 2400 Ft. Félárú jegy: 1200 Ft.” Az első megnevezésben a szóközt, a másodikban az ú ékezetét kellett pótolni. A számadatok a példában változatlanok, és az 1200 valóban a 2400 fele.

A kedvezményre jogosultak körét az ármegnevezés önmagában nem sorolja fel. Ha a példabeli jegyet csak meghatározott csoport válthatja, ezt a tájékoztató külön mondatban közölje. A nyelvi javítás közben ne találj ki új jogosultsági feltételt.

A rag a kész melléknév végére kerül

• A pénztárnál teljes árú jegyet kértem.
• Két félárú belépőt vettünk.
• A kiállított áru mellett szerepelt az ár.

Ha a jegy szó a szövegkörnyezetből elhagyható, ezt írhatod: „A teljes árút választottam.” A tárgyrag az árú végéhez csatlakozik, a szóköz megmarad. A másik alak: „Félárút váltottam.” Az árú hosszú ú-ja egyik mondatban sem rövidül.