Forgatókönyv: mi hangzik el, és mi a rendezői utasítás?

Két olvasási feladat ugyanazon az oldalon

A megszólaló a felolvasandó mondatokat keresi; a rendező vagy technikus a képi, hang- és mozgásjelzéseket követi. Ha minden azonos formájú folyó szöveg, egy instrukció könnyen bekerülhet a kimondott mondatba.

Saját hibás minta: „Köszönjük, hogy eljöttek, itt várj a tapsra, hamarosan kezdünk.” A középső rész a közreműködőnek szól. Külön sorban világosabb: „Utasítás: várakozás a taps végéig.” A közönségnek szánt két mondat külön megszólalásként marad meg.

A beszélő megnevezése legyen következetes

Ha két ember szólal meg, a jelölésük ne változzon indokolatlanul. A „Házigazda”, „Műsorvezető” és „Anna” ugyanazt a személyt is jelentheti, de ezt a forgatókönyv használójának előre tudnia kell.

Egy rövid jelmagyarázat elég lehet: „Műsorvezető: Anna; előadó: Bence.” Az utána következő sorokban használd ugyanazokat a szerepneveket. A vendég neve és az őt alakító vagy helyettesítő személy neve külön adat maradjon.

Négy saját forgatókönyvsor

• Műsorvezető: Kérlek, nézzetek a kivetítőre.
• Utasítás: megjelenik az épületet bemutató kép.
• Előadó: A bejáratot ezen az oldalon találjátok.
• Utasítás: az előadó megvárja, amíg a közönség elolvassa a feliratot.

A zárójel önmagában nem mindig elég

A zárójel a kimondandó szöveg része is lehet: „A második változatot használjuk (a dátummal kiegészítettet).” Emiatt a külön instrukciót célszerű címkével vagy más, előre egyeztetett formával megjelölni. A jelen cikk mintái címkés elrendezést használnak.

Olvasópróbán csak az elhangzó sorokat mondd ki. Ha a közönségnek így hiányzik valamilyen információ, az nem maradhat pusztán az instrukcióban. „Utasítás: jelezni a szünet végét” helyett kerüljön bele a ténylegesen elmondandó mondat is, például: „Tíz perc múlva folytatjuk.”