A három pont használata: elhallgatás és szövegkihagyás

Elhallgatás a saját mondatban

A „Még azt szerettem volna megkérdezni…” mondat nyitva hagyja a gondolat végét. Az olvasó nem kapja meg a teljes kérdést. A három pont itt a közlés része: bizonytalanságot, megszakítást vagy szándékos elhallgatást mutathat.

Egy gyakorlati levélben érdemes megnézni, az elhallgatás segít-e a címzettnek. A „Ha tudnál segíteni…” után például még hiányzik a konkrét kérés. Pontosabban: „El tudnád küldeni a javított táblázatot?” Az átírás akkor hasznos, ha tényleges választ vagy cselekvést vársz.

A szóköz és a lezárás

A „Talán holnap…” mintában nincs szóköz a holnap és a jel között. Ha utána új mondat indul, a következő szó előtt már szóközt hagyunk: „Talán holnap… Addig átnézem a jegyzeteimet.” A nagybetű azt jelzi, hogy új mondat kezdődik.

A három pont önmagában is lehet mondatvégi írásjel, így nem kell mögé külön negyedik pontot hozzátenni. Az egységes megjelenéshez használhatod a … karaktert. Másolás után ellenőrizd, hogy a szerkesztő ugyanazt a jelet őrizte-e meg, és nem alakult-e ki véletlenül hosszú pontsor.

Mondat elejének elhagyásakor a jel a megmaradó rész elejéhez kapcsolódhat: „…és akkor elindultunk.” Ilyen rövidítést csak akkor alkalmazz, ha a hiányzó kezdet valóban elhagyható, és a szöveg ettől még értelmezhető marad.

Kihagyás egy idézet közepéből

A következő szöveg saját, kitalált tanítási minta: „A tervezetet hétfőn, a műszaki ellenőrzés után küldjük el.” Ha az idézetből az időpontot pontosító részt hagyjuk ki, a rövidítés jelölhető így: „A tervezetet hétfőn […] küldjük el.”

A szögletes zárójel azt teszi világossá, hogy az idéző végzett kihagyást. Az eredeti mondat nem feltétlenül tartalmazott elhallgatást. A két szöveg összevetésével az olvasó is megértheti, miért rövidebb az idézett változat.

A jelölés mellett az értelem is megőrzendő

Másik saját minta: „A tervezetet hétfőn csak a műszaki ellenőrzés sikeres lezárása után küldjük el.” A csak szóval bevezetett rész valódi feltételt ad meg. Ha ezt elhagyjuk, az „A tervezetet hétfőn […] küldjük el” rövidítés határozottabb ígéretnek tűnhet, mint az eredeti.

A szögletes zárójel jelenléte ezért önmagában nem elég a pontos idézéshez. Vizsgáld meg, marad-e ki feltétel, tagadás, korlátozás vagy más lényeges kapcsolat. Ha igen, inkább hosszabb részletet idézz, vagy saját szavaiddal foglald össze a teljes állítást, egyértelmű forrásmegjelöléssel.

Egy idézetben kétféle három pont is szerepelhet

Legyen az eredeti szerkesztési minta: „Lassan bezárult az ajtó. A folyosón elcsendesedtek a léptek. Talán még visszajön…” A záró három pont az eredeti szövegben is ott áll; a bizonytalan gondolat része.

Ha a középső mondatot elhagyod, a rövid idézet így jelölhető: „Lassan bezárult az ajtó. […] Talán még visszajön…” A szögletes zárójelben álló jel a te kihagyásodat mutatja, a legvégén álló három pont továbbra is az eredeti megfogalmazásé.

A jeleket ezért ne egységesítsd úgy, hogy minden három pontot szögletes zárójelbe teszel. Ezzel az eredeti elhallgatást is szerkesztői kihagyásnak jelölnéd. A példát a forrással összevetve mindkét jelről külön megmondható, ki és milyen okból tette oda.

Döntsd el, milyen hiányt jelölsz

1. A beszélő bizonytalanul abbahagyja: „Talán mégis elindulok”. Milyen jel illik a végére? 2. Egy idézet közepéből te hagysz ki néhány mellékes szót. Mivel mutatod? 3. Elhagyható-e jelöléssel is a „csak akkor, ha jóváhagyják” rész, ha ettől biztos ígéretnek látszana a közlés?

Megoldás és szerkesztési mérce

1. Talán mégis elindulok… A jel a félbemaradt gondolatot mutatja, külön záró pont nélkül. 2. A […] jelzés mutatja a szerkesztői kihagyást. 3. Ilyen rövidítés félrevezető lenne, ezért a feltételt meg kell őrizni vagy pontosan össze kell foglalni.

A saját mondatban az elhallgatás célját, idézetben pedig az eredeti jelentés megtartását ellenőrizd. A három pont mindkettőben használható, de eltérő feladatot végez.