Vesszők és érthető mondatok
Jaj, de jó! Indulatszó, nyomaték és vessző
Az indulatszót rendszerint vesszővel különítjük el: „Jaj, leesett a pohár!” Ha utána de vagy be nyomósító szó áll, a tagolás változhat: „Jaj de nehéz!” és „Jaj, de nehéz!” is megfelelő lehet. Itt a de fokozza az érzelmi közlést.
A cikk tartalma
Az indulatszó önálló reakciót fejez ki
A jaj lehet fájdalom, ijedtség, öröm vagy más erős érzés jelzése is. A következő mondatrészből derül ki, milyen helyzetre reagál a beszélő. A „Jaj, megtaláltam a régi levelet!” például megkönnyebbülést is közvetíthet.
Ha a reakciót önállóan zárod le, utána új mondat következhet: „Jaj! A pohár a földre esett.” A két megoldás eltérően tagol. A vesszővel összekapcsolt változatban egy közlés részeként olvassuk az indulatszót.
A de itt nem feltétlenül ellentétet vezet be
A „Jaj de hideg ez a víz!” mondatban a de a hidegség fokát nyomatékosítja. Nincs előtte egy melegségről szóló állítás, amellyel szembe kellene állítani. Az AkH. külön számol az indulatszó és a de, be ilyen kapcsolatával.
Egybehangzó, szünet nélküli közlésben a vessző elmaradhat. Határozottabban elválasztott indulatszóval kiírható: „Jaj, de hideg ez a víz!” Egy helyesírási feladatban ne minősítsd automatikusan hibásnak az egyik változatot.
Négy saját példa és a szóhatár
- Ó, végre megjött a levél!
- Jaj, a kulcs bent maradt!
- Ejnye be elálmosodtam!
- Ejnye, be elálmosodtam!
Az írásjelet a kívánt hanghoz igazítsd
Egy levélben vagy történetben az indulatszó erősen alakíthatja a megszólaló hangját. A „Jaj, ezt megint elfelejtetted!” számonkérően is hathat. Tárgyszerű emlékeztetőhöz elég lehet: „A melléklet még hiányzik.” Ez hangnemi szerkesztés, nem az indulatszó tiltása.
Az ó hosszú magánhangzóval írandó az indulatszói használatban. A közlés többi szavával külön marad: „Ó, de szép!” Ha más szövegéből pontos idézetet közölsz, annak indulatszavait és tagolását is őrizd meg; a saját változatodnak tekintett átírást különítsd el az idézettől.