Könnyen összekeverhető szavak
Közös vagy kölcsönös? Együtt birtokolt és egymásra irányuló
A közös több résztvevőhöz egyaránt tartozó, általuk együtt használt vagy végzett dolgot jelölhet. A kölcsönös egymás felé irányuló viszonyt emel ki. Két embernek lehet közös bizalma egy harmadik személy iránt; a kölcsönös bizalom rendszerint azt jelenti, hogy egymásban bíznak.
A cikk tartalma
Közös lehet a tárgy, a feladat és az érdek
A közös műhelyt többen használják, a közös feladatot többen végzik vagy vállalják. A közös ismerős mindkét fél ismerőse. Ezekben a kapcsolatokban ugyanaz a dolog vagy személy áll kapcsolatban több résztvevővel.
A közös jelzőből nem következik automatikusan az egyenlő részesedés vagy az azonos munkamennyiség. Egy közös bemutatóban eltérhet, ki mennyit beszél és melyik részért felel. Ha ez fontos, a felosztást külön közöld.
A kölcsönös viszony visszafelé is fennáll
- A közös könyvtárat két osztály használja.
- A közös cél a terem rendbetétele volt.
- A két műhely kölcsönös segítséggel oldotta meg az eszközhiányt.
- Mira és Péter között kölcsönös bizalom alakult ki.
Kölcsönös segítségnél a résztvevők egymást segítik. Kölcsönös bizalomnál mindkét fél bízik a másikban. A kölcsönösség nem állítja szükségképpen, hogy az érzés erőssége vagy az egyes segítségek nagysága pontosan azonos.
A bizalom irányát nevezd meg
Mira és Péter egyaránt bízik Zsófiban: a Zsófi iránti bizalmuk közös. Más állítás az, hogy Mira Péterben, Péter pedig Mirában bízik. Ezt a kölcsönös bizalom természetesen fejezi ki.
A „közös bizalomra építünk” rövid mondatból hiányozhat a bizalom tárgya. Ha az együttműködő felek egymásba vetett bizalmáról van szó, a kölcsönös pontosíthat. Ha mindannyian ugyanabban a tervben bíznak, a „közösen bízunk a terv sikerében” megőrzi a másik értelmet.
A jelző helyett néha a teljes viszonyt bontsd ki
Szerkesztési példa: „Kölcsönös szerszámot vásároltak.” A közösen használt tárgyat közös szerszámnak nevezhetjük. A kölcsönös kapcsolatot cselekvéssel fejezd ki: „Időnként kölcsönadják egymásnak a szerszámaikat.” Az első mondat közös tárgyat, a második oda-vissza irányuló segítséget ír le. A két helyzet akár együtt is fennállhat, de a jelzőcsere önmagában nem őrzi meg ezt a különbséget.