Könnyen összekeverhető szavak
Mond vagy mondd? Kijelentés és felszólítás
A mond kijelentő alak: Dóra egy történetet mond. A mondd rövid felszólító alak, határozott tárgyra vonatkozó kéréssel: Mondd el a történetet! A két d közül az egyik az igetőhöz, a másik a személyraghoz tartozik. A mondj szintén helyes felszólítás: Mondj egy példát!
A cikk tartalma
Előbb a közlést olvasd el
Egyetlen betűvel megváltozik, mire szolgál a mondat. A valaki mond valamit szerkezetben egy eseményt közölsz. A mondd alakkal a megszólítottól kéred egy meghatározott dolog kimondását. A felszólítás lehet udvarias kérés vagy egy hosszabb mondat része is.
A javításkor keresd meg, kiről szól az ige. A tanár mond egy példát mondatban a tanár az alany. A Mondd el a példát! mondatban a megszólított te végzi a kért cselekvést, akkor is, ha ezt a névmást kihagyjuk.
Négy alak, négy mondat
| Alak | Saját példamondat | A választás oka |
|---|---|---|
| mond | Lili minden alkalommal más számot mond. | Állítás egy harmadik személyről. |
| mondj | Mondj egy számot egy és tíz között! | Felszólítás, szabadon választott tárggyal. |
| mondd | Mondd ki a kiválasztott számot! | Felszólítás, meghatározott tárggyal. |
| mondjad | Mondjad el nyugodtan a teljes történetet! | A mondd hosszabb, szintén helyes párja. |
A hallható hosszúság itt kevés támpont
A mondd leírásában az igető mond alakjához kapcsolódik a rövid felszólító forma -d személyragja. A két d előtti n miatt a hosszúság a kiejtésben rövidülhet. Az írás ettől megőrzi mindkét d-t. Ugyanezt a szerkesztési elvet látod a küldd vagy kezdd alakban.
Ezt a mintát a megadott ragozási helyzetben használd. A mondj is felszólító módú, mégis egy d áll benne. A „felszólításban minden mond alakot meg kell kettőzni” eljárás ezért rossz javítást eredményezne.
A mondatvégi jel sem választja ki az alakot
A Már megint mást mond! felkiáltójeles panasz, az ige mégis kijelentő módú. Az Azt kérem, hogy mondd el röviden mondatban pont zárhatja a közlést, miközben a mellékmondatban felszólító alak szerepel. A forma megválasztását a nyelvtani szerephez kösd.
Ha az elmondandó dolog már az előzményből ismert, elmaradhat a tárgy: Hallottam, hogy van egy ötleted. Mondd el! Az elhagyott, de azonosítható tárgy ugyanúgy indokolja a határozott ragozást.
Mondd meg, mikor kezdünk: a kérés tárgya lehet egy teljes közlés
„Mondd meg a kezdés idejét!” Ugyanez az információ így is kérhető: „Mondd meg, mikor kezdünk!” A másodikban a mikor kezdünk rész fejti ki, milyen információt vársz. A mondd alak két d-je attól még megmarad, hogy utána nincs külön -t ragos főnév.
Vesd össze: „Mondj valamit a programról!” Ez tágabb, előre meg nem határozott közlést kér. Ha egy konkrét kérdésed van, fogalmazd meg: „Mondd meg, melyik terem szabad!” A ragozás megválasztásához azt is olvasd el, milyen közlés következik az ige után.
Gyakorlat: válaszd ki a mondatba illő alakot
1. A műsorvezető mindig egy rövid bevezetőt ___. (mond / mondd)
2. Kérlek, ___ el, mikor érkezel! (mond / mondd)
3. ___ egy olyan példát, amelyet még nem hallottunk! (Mondd / Mondj)
4. Hibás-e a mondjad alak? Példamondat: Mondjad el bátran a véleményedet!
Megoldások és indoklás
1. Mond: a műsorvezető szokásáról állítunk valamit.
2. Mondd: egy konkrét információ közlését kérjük a megszólítottól.
3. Mondj: egy előre meg nem határozott példát kérünk.
4. A mondjad helyes hosszabb felszólító alak. A mondd ugyancsak megfelelő; a hosszabb változatot önmagában nem szükséges hibaként javítani.