Szellő, szellőztet, szellős: két l és hosszú ő

A hosszúságot a teljes szócsaládban figyeld

A szellő gyenge szelet nevez meg. A szellős melléknév például olyan helyre utalhat, amelyet jól átjár a levegő. A szellőztet azt fejezi ki, hogy valaki lehetővé teszi a levegő cseréjét. Az összetartozó jelentések mellett az íráskép is segít: a szellő rész mindegyikben felismerhető.

A szellőztetés főnévben ugyanúgy megmarad az ll és az ő. A szó végét külön érdemes megnézni: szellőz-tet-és. Ez a tagolás az ellenőrzést segíti; folyamatos szövegben a szót egybeírjuk, belső kötőjelek nélkül.

Az ige és a történés más szerepet ad az alanynak

• Az esti szellő megmozdította a függönyt.
• A szünetben kiszellőztetjük a tantermet.
• A felső polcon szellős helyet választottunk a kosaraknak.
• Amíg a szoba szellőzik, a folyosón várunk.

A szellőztet és a szellőzik eltérően illeszkedik a mondatba. A lakó szellőzteti a szobát, a szoba pedig szellőzik. Ha az egyik igét a másikra cseréled, az alanyt és a tárgyat is hozzá kell igazítanod. A természetes mondat ellenőrzéséhez keresd meg, ki tesz valamit, és melyik helyiségről beszélsz.

Az igekötő helye külön döntés

A kiszellőztet egy szó, ha a ki közvetlenül az igéje előtt áll. Más sorrendben különválik: szellőztesd ki; ki kell szellőztetni. A szellőztet belső betűzése ettől változatlan marad. A ki kell kapcsolatot ne tapazd össze a következő igével.

Az egyszerű felszólítás is könnyen ellenőrizhető: „Szellőztess a szünetben.” Határozott tárggyal: „Szellőztesd ki a termet.” A két alak végén eltérő betűcsoport áll, ezért a kérés teljes mondatát olvasd el.

Egy rövid üzenet javítása

Szerkesztett hibás példa: „A szelőztetés után hagyjunk szellös helyet a dobozok között.” Javítva: „A szellőztetés után hagyjunk szellős helyet a dobozok között.” Az első szóban az l kettőzését, a másodikban az ő hosszúságát kellett helyreállítani. A két javítás eltérő hibát kezel; a szóközök már az eredetiben megfelelőek voltak.