Uo., ua., uő: mire mutat vissza a rövidítés?

Három rövidítés, háromféle viszony

Az ugyanott helyre vagy egy hivatkozási rendszerben előzőleg megadott forráshelyre mutathat. Az ugyanaz valamely korábbi dolog vagy állítás azonosságát jelöli. Az ugyanő személyre utal. A közös ugyan elem miatt hasonlóak, de a mondatban eltérő szerepet kapnak.

Az AkH. mindhárom alakot felsorolja. A pont nélküli uő különösen könnyen összekeverhető az uo. formával: az ő ékezete és a pont hiánya is jelentős. A két alak automatikus egységesítése eltüntetné a különbséget.

Négy saját minta, megadott előzménnyel

• Az első találkozó a könyvtárban lesz; a második is uo.
• Az első mező tartalma: próba. A másodiké: ua.
• A fejezetet a példabeli Barta Éva írta; az előszót is uő jegyzi.
• A jegyzetben uo. szerepel, ezért az előző forrásmegjelölést is ellenőrizzük.

A mondatok kitalált szerkesztési helyzeteket mutatnak. A rövid formákat tömör jegyzethez szemléltetjük; olvasói levélben sokszor jobb kiírni a teljes szót.

Az uő után is kerülhet mondatzáró pont

A pont nélküli rövidítés a mondat belsejében így látszik: Az előszót is uő írta. Ha a szó a kijelentő mondat végére kerül, a mondatot lezáró pont természetesen megjelenik: A szerző uő. Ez a pont a mondathoz tartozik.

Az uo. és ua. rövidítési pontja ezzel szemben mondaton belül is megmarad. Ha a rövidítés a mondat végén áll, a rövidítési pont után nem halmozunk még egy külön mondatzáró pontot. Más mondatzáró írásjel mellett a konkrét szerkezetet kell vizsgálni.

A visszautalás átrendezéskor elromolhat

Képzelj el két egymás utáni jegyzetet: az első egy tanulmányt nevez meg, a második uo. jelöléssel folytatja. Ha közéjük új, másik műre mutató jegyzet kerül, az uo. előzménye megváltozhat. A helyes betűzés ilyenkor már rossz forráshoz vezet.

A megoldás az utalás újbóli feloldása. Ne csak a pontot nézd: írd ki magadnak, melyik műre vagy helyre gondolsz. Ha az olvasó számára több előzmény is lehetséges, a teljesebb hivatkozás lesz a pontosabb választás.

A kiadvány saját rendszere is számít

A rövidítések szótári feloldása általános. Az viszont, hogy egy forrásjegyzék engedi-e az uo. használatát, és milyen adatokat kell utána megismételni, a követett hivatkozási rendtől függ. A nyelvi alakból ne vezess le teljes bibliográfiai szabályt.

Önállóan megnyitható weboldalon vagy külön megosztott szövegrészben a korábbi előzmény hiányozhat. Ilyen helyzetben célszerű a helyet, művet vagy szerzőt újra megnevezni. Ez szerkesztési tanács, amely az olvasó rendelkezésére álló szöveghez igazodik.

Gyakorlati végellenőrzés

Keresd meg a kész anyagban a három rövidítést, és mindegyikhez nevezd meg az előzményt. Személyre uő, helyre uo. csak akkor mutathat pontosan, ha a kapcsolat ténylegesen követhető. Az ellenőrzés különösen hasznos bekezdések vagy jegyzetek áthelyezése után.